Post by Ramis on Jul 23, 2011 14:35:19 GMT 1
Név: Anette Christine ...
Becenév/Mutáns név: Sunbird
Faj: Mutáns
Nem: Nő
Kor: 15 év
Származás: amerikai
Nyelv: angol anyanyelv, francia középfok, latin alapfok
Szakértelmek/Foglalkozás: Pusztakezes közelharcban alapfokú tudás (Judo és utcai stílus), céllövészet. Bár éles lőfegyvereket még nem volt alkalma használni, csak légpuskát, légpisztolyt.
Kinézet: 165 centi, csinos tinédzser lány. Hosszú szőke haja, kék szemei vannak, első ránézésre törékeny virágszál. Persze aki rögtön bedől a sztereotípiáknak, és a látszatnak, miszerint ő az elkényeztetett kis hercegnő, nos azoknak tartogat érdekes meglepetéseket. Erőben is.
Képességek: Napfényfüggő a képessége. Mennél kevesebb napfény van, annál kevésbé képes használni erejét. Este teljesen képtelen rá, borús időben korlátozottat. Az eső is negatívan befolyásolja, bár az apró szemű, éppen csak szemergő eső sercegve párolog el a közeléből. Miért? Mert képessége tűz természetű. Képes tűzszárnyakat növeszteni a hátán, és ideig-óráig repülni velük.
Szárnyak kinézete: egy pár hatalmas sasszárnyra emlékeztető gomolygó tűz, mellyel akár fel is gyújthatja környezetét, ha óvatlanul használja. Fesztáv olyan 2m körüli.
Repülési sebessége: átlagosan 50km/h-val repked, a max. olyan 75-80 km/h de ezt nem tudja sokáig tartani.
Időkorlát: Szikrázó napsütésben nincs. Mennél borultabb az idő, annál kevésbé tudja megtartani a szárnyait. Nagyon borús, viharos időben maximum 1 órára. De zuhogó esőben egyáltalán nem.
Egyelőre csak ennyire képes, a későbbiekben viszont akár egész testét lángba tudja borítani majd, valamint akaratával a maga által keltett tüzet irányítása alatt tudja tartani. Magyarul ha egy papírral teli raktárházban tűzformát vesz fel, nem feltétlen fogja felgyújtani az egész kócerájt. Azonban az eső, víz és a napfény hiányának hatásait a szervezetére nem fogja tudni megváltoztatni sosem.
És amit elfelejtettem: a saját ruháit nem égeti meg a tűzszárnyaival.
Előtörténet: Anyu, apu szeme fénye. Röviden így jellemezhetném magam. De nem kezdek bele a teljes történetbe. Elég annyi, hogy egy tipikus, szőke cicababának gondolnak. Úgy nagyjából mindenki. Tegyék. Köpök rá mit hisznek anyámék, vagy a környezetem rólam. Ugyanis hamarosan be fogom bizonyítani mekkorát tévednek. Már régóta titkon eljárok edzésekre, még a hatalomváltás előtt kezdtem verekedni tanulni. Vagy éppen eljárni lövészképességeimet csiszolni. Sajnos a légpuskán és légpisztolyon kívül mást még nem adtak a kezembe, de nem baj. Majd itt.
Egy szép vasárnapi ebédnél pár hete bejelentettem két kanál leves között, épp csak felpillantva, megtörve a békés csendet:
- Jelentkeztem a Mutáns Milíciához, már csak a szülői engedély kell, és felvesznek. - Apám kiköpte a levest, anyám kezéből kiesett a kanál. Rémülten néztek mindketten rám, aztán apám hangja parancsolóan dörrent fel.
- Nem mész te sehova, kislányom!
- De kár. - Feleltem még mindig végtelen nyugalommal, tovább kanalazva a levesem. - Akkor kénytelen leszek aláhamisítani az írásodat.
- Ne merészeld! Egyáltalán hogy gondolhatsz ilyet?
- Az nem lányoknak való hely! - Szólt közbe sopánkodva anyám is.
- Történetesen láttam ott pár csajt is. Egyébként a teszten már túl vagyok. A harmadik körben estem csak össze, azt mondják az nem olyan rossz eredmény. De hát készültem. Edzettem.
- De hát mikor? - Elgondolkodva letettem az evőeszközt és a plafonra bámultam két pillanatig.
- Hát... matekszakkörön, agyagozáson és zongoraórán már vagy hónapok óta nem vettem részt. Lemondtam őket.
- De ... de...
- Nincs semmi de, apa! Eldöntöttem, megyek. Ha kell, akkor tényleg hamisítom az írásod. De jobban tennéd, ha te magad írnád alá. - Természetesen a doksi már rég nálam volt, úgyhogy előhúztam és lecsaptam apám elé, egy toll kíséretében. Most az én hangom zengett ellentmondást nem tűrően.
- De kicsikém...
- Nem vagyok okos doktor szöszi! Katona akarok lenni és szétrúgni pár emberi s*gget! A ti kis Anette Christine-netek nincs többé. Sunbird van. Ennyi. - Apámat valószínűleg a határozott, katonás kiállásom győzte meg. Vagy nem tudom. De remegő kézzel aláírta. Én kitéptem utána a kezéből a papírt és egy dalt dúdolva hátrahagytam őket. Még hallottam, mikor anyám azt mondta apámnak:
- Nyugodj meg szívem! Ez is csak amolyan tini lázadás, ha belekóstol abba az életbe, ami a Milícián van, meglásd haza fog jönni. Nem lányoknak való hely az.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Betelt. Elég a sztereotípiákból! Bebizonyítom nekik és magamnak is, hogy van elég vér a pucámban végigcsinálni ezt.
Becenév/Mutáns név: Sunbird
Faj: Mutáns
Nem: Nő
Kor: 15 év
Származás: amerikai
Nyelv: angol anyanyelv, francia középfok, latin alapfok
Szakértelmek/Foglalkozás: Pusztakezes közelharcban alapfokú tudás (Judo és utcai stílus), céllövészet. Bár éles lőfegyvereket még nem volt alkalma használni, csak légpuskát, légpisztolyt.
Kinézet: 165 centi, csinos tinédzser lány. Hosszú szőke haja, kék szemei vannak, első ránézésre törékeny virágszál. Persze aki rögtön bedől a sztereotípiáknak, és a látszatnak, miszerint ő az elkényeztetett kis hercegnő, nos azoknak tartogat érdekes meglepetéseket. Erőben is.
Képességek: Napfényfüggő a képessége. Mennél kevesebb napfény van, annál kevésbé képes használni erejét. Este teljesen képtelen rá, borús időben korlátozottat. Az eső is negatívan befolyásolja, bár az apró szemű, éppen csak szemergő eső sercegve párolog el a közeléből. Miért? Mert képessége tűz természetű. Képes tűzszárnyakat növeszteni a hátán, és ideig-óráig repülni velük.
Szárnyak kinézete: egy pár hatalmas sasszárnyra emlékeztető gomolygó tűz, mellyel akár fel is gyújthatja környezetét, ha óvatlanul használja. Fesztáv olyan 2m körüli.
Repülési sebessége: átlagosan 50km/h-val repked, a max. olyan 75-80 km/h de ezt nem tudja sokáig tartani.
Időkorlát: Szikrázó napsütésben nincs. Mennél borultabb az idő, annál kevésbé tudja megtartani a szárnyait. Nagyon borús, viharos időben maximum 1 órára. De zuhogó esőben egyáltalán nem.
Egyelőre csak ennyire képes, a későbbiekben viszont akár egész testét lángba tudja borítani majd, valamint akaratával a maga által keltett tüzet irányítása alatt tudja tartani. Magyarul ha egy papírral teli raktárházban tűzformát vesz fel, nem feltétlen fogja felgyújtani az egész kócerájt. Azonban az eső, víz és a napfény hiányának hatásait a szervezetére nem fogja tudni megváltoztatni sosem.
És amit elfelejtettem: a saját ruháit nem égeti meg a tűzszárnyaival.
Előtörténet: Anyu, apu szeme fénye. Röviden így jellemezhetném magam. De nem kezdek bele a teljes történetbe. Elég annyi, hogy egy tipikus, szőke cicababának gondolnak. Úgy nagyjából mindenki. Tegyék. Köpök rá mit hisznek anyámék, vagy a környezetem rólam. Ugyanis hamarosan be fogom bizonyítani mekkorát tévednek. Már régóta titkon eljárok edzésekre, még a hatalomváltás előtt kezdtem verekedni tanulni. Vagy éppen eljárni lövészképességeimet csiszolni. Sajnos a légpuskán és légpisztolyon kívül mást még nem adtak a kezembe, de nem baj. Majd itt.
Egy szép vasárnapi ebédnél pár hete bejelentettem két kanál leves között, épp csak felpillantva, megtörve a békés csendet:
- Jelentkeztem a Mutáns Milíciához, már csak a szülői engedély kell, és felvesznek. - Apám kiköpte a levest, anyám kezéből kiesett a kanál. Rémülten néztek mindketten rám, aztán apám hangja parancsolóan dörrent fel.
- Nem mész te sehova, kislányom!
- De kár. - Feleltem még mindig végtelen nyugalommal, tovább kanalazva a levesem. - Akkor kénytelen leszek aláhamisítani az írásodat.
- Ne merészeld! Egyáltalán hogy gondolhatsz ilyet?
- Az nem lányoknak való hely! - Szólt közbe sopánkodva anyám is.
- Történetesen láttam ott pár csajt is. Egyébként a teszten már túl vagyok. A harmadik körben estem csak össze, azt mondják az nem olyan rossz eredmény. De hát készültem. Edzettem.
- De hát mikor? - Elgondolkodva letettem az evőeszközt és a plafonra bámultam két pillanatig.
- Hát... matekszakkörön, agyagozáson és zongoraórán már vagy hónapok óta nem vettem részt. Lemondtam őket.
- De ... de...
- Nincs semmi de, apa! Eldöntöttem, megyek. Ha kell, akkor tényleg hamisítom az írásod. De jobban tennéd, ha te magad írnád alá. - Természetesen a doksi már rég nálam volt, úgyhogy előhúztam és lecsaptam apám elé, egy toll kíséretében. Most az én hangom zengett ellentmondást nem tűrően.
- De kicsikém...
- Nem vagyok okos doktor szöszi! Katona akarok lenni és szétrúgni pár emberi s*gget! A ti kis Anette Christine-netek nincs többé. Sunbird van. Ennyi. - Apámat valószínűleg a határozott, katonás kiállásom győzte meg. Vagy nem tudom. De remegő kézzel aláírta. Én kitéptem utána a kezéből a papírt és egy dalt dúdolva hátrahagytam őket. Még hallottam, mikor anyám azt mondta apámnak:
- Nyugodj meg szívem! Ez is csak amolyan tini lázadás, ha belekóstol abba az életbe, ami a Milícián van, meglásd haza fog jönni. Nem lányoknak való hely az.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Betelt. Elég a sztereotípiákból! Bebizonyítom nekik és magamnak is, hogy van elég vér a pucámban végigcsinálni ezt.